|
A cím nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak a hosszú sérüléséből visszajövő holland teljesítménye volt jó tegnap, de az egyetlen igazán jó hír tényleg az ő visszatérése. A rossz híreket meg már megszoktuk, ezen a meccsen is volt a szokásos sérülés miatti csere: Vermaelen a rangadó elején beadta az unalmast, illetve inkább vádlija, ami egy rossz mozdulat következtében kezdett el fájni… Érkezett Silvestre, akit remélhetően már csak idén látunk Arsenal mezben, hiszen egy gól itt is a lelkén szárad, igazolva a szurkolók értetlenségét: egyáltalán minek hozták ide?
Ezúttal nem volt kit helyette behozni, ami mutatja a hihetetlen sérüléssorozatot, no és a klub érthetetlen átigazolási politikáját…
Azt viszont mindenképpen illik megemlíteni, hogy Sol Campbell kiválóan játszott, talán most kezdi magát utolérni fizikailag, mert bár fiatalodni nem fog, de az elmúlt hetekben rossz volt nézni a játékát… A Tottenhamról sem lehet ódákat zengeni, hiszen az első gól, amit sok mindennek lehet nevezni azon kívül, hogy bomba volt, de inkább egy ifjú szertelenségéből fakadt mind valamiféle tudatosságból. Ez persze mindegy, a lényeg a gól és bizony ebben a periódusban akár többet is kaphatott volna az Arsenal. Aztán jött egy bepassz Silvestre mögé és Dominiqe Bale megduplázta a vendéglátók előnyét. A londoni MTK ezzel úgy tűnt eldöntötte a meccset, de az utolsó tíz percben elkezdett focizni az Arsenal és záporoztak a lövések a hazai kapura. Ám mikor védjen az egyébként elég sok potyát beszedő Gomes kapus hibátlanul ha nem most és szinte mindent hárított…
Összességében nagyon is átlagos vagy inkább az alatti teljesítménnyel veszítette el a Tottenhammel szembeni kilenc éves bajnoki veretlenségét a gárda, de a sors fintora talán, hogy ezzel a vereséggel két legyet is sikerült leütni egy csapásra, mert ezzel meg van a válasz a kérdésre: mely szerint bebizonyosodott - idén sem nyerünk semmit. A bronzérem is szépen csillog persze, de nem hiszem, hogy ennek bárki is örülne az Ashburton Groove környékén…
|
