A mérkőzés elején az Arsenal amolyan „barcelonás” első húsz percet próbált produkálni, ami az adott esetben azt jelentette, hogy a vendégeknél gyakorlatilag egyáltalán nem volt a labda. Szinte minden támadás Theo Walcott-tól indult, akit nem tudtak tartani, de ezúttal is bebizonyosodott van még mit gyakorolnia a szélsebes ifjúnak, mert a beadásai - melyből óriási mennyiség érkezett belülre – szinte mind veszélyesek, de ugyanakkor pontatlanok voltak. Talán ez okán is, de nem sikerült a meccs elején megtörni a „farkasokat” és ahogy a mérkőzés csordogált előre, úgy vált az Arsenal játéka egyre kiismerhetőbbé és ráadásul egyre unalmasabbá…
A második félidőben már helyzetekig is kevésszer jutott a hazai csapat, mely az utolsó tíz percet szinte az ellen tizenhatosán belül töltötte. A BL visszavágóra pihentetett Samir Nasri becserélése azért némileg segített a csapat játékán és ahogyan ez utólag kiderült Bendtner beállítása is jó cserének, mit jónak, pompásnak bizonyult…
A harmadik félidőben, a hossszabbításban (extra time) azonban joggal reménykedhettünk és most sem csalatkoztunk, mert ebben az időszakban bizony az Arsenal szerezte a bajnokság során a legtöbb találatot. Ez így volt ezúttal is… a sokszor az egekbe emelt, de legalább annyiszor a pokolba kívánt Nicklas Bendtner mentette meg a csapatot és fejelt győztes gólt a 94.percben.
A sérültek névsorát böngészgetve (Gallas, Djourou, Gibbs, Clichy, Arshavin, Fabregas, Ramsey, Van Persie) nem csoda, hogy kissé fásult volt a csapat és ha ehhez hozzávesszük, hogy Nasri és Diaby előre tervezetten pihenésre voltak ítélve, akkor nem is volt meglepő, hogy nem a villogásról szólt ez a kilencven perc. A két említett fiúra fokozott teher fog rakódni az elkövetkező időszakban, hiszen nekik kéne „játékot csinálni” a hátralévő mérkőzéseken - melyből kimelkedik a Barca és a Tottenham idegenben valamint a Man City elleni meccs az Emiratesben – Gallas, Fabregas és Arshavin biztos távollétében… Mint a Wolves elleni nyögvenyelős győzelem bizonyítja, nem lehet azonban a „kicsik” ellen sem biztosra menni, mert ez a Premier League, ahol bizony a kiesőjelölt csapatokban is hemzsegnek az olyan klasszisok, akik egy-egy villanásukkal keserűséget okozhatnak akár a legnagyobbaknak is…
Némi szerencsével tehát, de sikerült - a manapság népszerű szófordulattal „benne maradni” - a bajnoki címért való versenyfutásba, ám de ne feledjük a sérülések okán az esélyeink igencsak megcsappantak. Lehet erről persze nem tudomást venni, de legyünk őszinték: a bajnokság elején nem fogadtuk volna el (akár sérülésmentesen és teljes csapattal is) ha azt mondják, hogy öt fordulóval a vége előtt még versenyben leszünk a Premier League bajnoki címért és a negyeddöntőben, a BL serlegért való versengésben is? Azt hiszem a válasz igen lett volna, mert legtöbben látván a keretet amivel a csapat nekivágott a 2009-2010-es idénynek, nem igazán hittek ebben. Nem tagadom én is köztük voltam. Ettől függetlenül nehéz lesz megélni ismét egy olyan esztendőt amikor serleg nélkül marad szeretett klubunk… A versenyt azonban a rossz előjelek ellenére sem adjuk fel és ezt teszi a csapat is, megpróbálja a lehetetlent, a visszavágón túlélni Barcelonát és a végsőkig ott maradni pontszámban a Man Utd és a Chelsea nyakán…aztán a végén meglátjuk mire lesz ez elég…
A Barcelona elleni BL visszavágó után némi pihenő következik és csak tizenegy nap kihagyás után 14-én szerdán este kilenckor lépünk fel a Tottenham otthonában...
