Az Arsenal számára már a Chelsea elleni otthoni vereséggel véget értek a Premier League 2008-09-es idényének valódi téttel bíró összecsapásai. Feljebb nem léphetünk, lejjebb nem csúszhatunk. Bombabiztos a negyedik hely. Az, hogy ettől nem boldog az Arsenal egész világon átívelő szurkolótábora, azzal nem igazán mondok újat. Ezúttal ismét az Old Traffordra látogattunk, ahol sok csapat nagyon boldog lenne egy 0-0-ás eredménnyel, a BL-elődöntő eléggé megalázó két összecsapása után a szurkolók és a csapat is tartott attól – ott folytatjuk ahol az említett meccseken abbahagytuk. Nem így történt, de ezen felül örömre nincs túl sok okunk, főleg, hogy végig kellett néznünk az ünnepet, amit lejtettek a hazai játékosok és szurkolóik. Wenger azt mondja, hogy majd pszichikailag jól fog ebből is kijönni a csapat, mert látták, hogy ők is idejuthatnak, meg efféle szólamok. Meglátjuk … Ami magát a mérkőzést illeti, talán egy árnyalattal jobbak voltunk, főleg a mezőnyben, de ahogy mondják, ezt a hajunkra kenhetjük, mert a Man Utd elérte célját, szerzett egy pontot és a számukra ezúttal ez volt a lényeg. Talán ez is az okok között szerepel, miért is nem lehet ebből a szombat kora délutánból, nagy következtetéseket levonni. A játékosokat ezúttal nem is értékeljük(a játékosok statisztikájának kivételével). Van még hátra egy mérkőzés a bajnokságból ami végképp tét nélküli, lévén az ellenfél Stoke City már meghosszabbította élvonalbeli tagságát, ezért elméletileg valamiféle örömfocit lehet majd prezentálni az utolsó fordulóban. Utána következhet a találgatásoktól és pletykáktól tarkított átigazolási időszak, melyben ezúttal is nagy szelet jut az Arsenalnak, a kérdés csak annyi, hogyan jövünk ki belőle. Már most tele a sajtó az ilyen hírekkel, mi is érdeklődéssel várjuk a végkifejletet….
