|
Fájó a vereség, de nincs időnk nyalogatni sebeinket… Kikaptunk. Kiestünk. Azt gondolom, ha végignézzük idei sérültlistánkat, akkor egyértelműen látszik, hogy az angol topcsapatoknak mért is oly bő a keretük. Ebben a ritmusban, ahogyan a bolygónk ezen részén játszanak, sajnos benne van a sérülés. Ez még akkor is igaz, ha ezúttal szinte egész védelmünk parkolópályára volt kényszerítve. A pályán lévők közül is bajlódtak többen-kevesebben, kisebb-nagyobb problémákkal. Gibbs játéka is kérdéses volt(az Arsenal egyik biztos pontja volt), Diaby is éppen, hogy játékra kész volt(a csapatból ezúttal kilógott gyenge játéka okán). Szóval összességében nem voltunk éppen a legfittebbek. A Chelsea ellen még egy komplett Arsenalnak sem garantált a siker, a győzelem. Ezúttal kéretik ezt figyelembe venni, ehhez képest nem voltunk rosszak. Pár hónappal ezelőtt, mi magunk is és az Emirates népe is kifejezte elégedetlenségét a csapat gyengébb eredményei miatt, de ezúttal az elmondottak miatt sem lehet a csapatot ostorozni, előre kell tekinteni, megpróbálni minél előrébb jutni a ligában és nem feladva csatába indulni a Man Utd elleni BL elődöntőkre, ahol már eleve ellenfelünk az esélyesebb, de a futball kiszámíthatatlansága mindig tartogat valami váratlant. Keretünk mélyreható elemzése után megállapíthatjuk, hogy nem rossz eredmény bekerülni a FA-cup négy közé, BL négy közé. Az, hogy mi trófeákra vágyunk, az idény közben az átigazolási időszakban is tenni kell érte. Azt gondolom, ezt Wenger is nagyon jól tudja és változtat egy kicsit átigazolási politikáján, hogy ne kerüljünk ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. A mérkőzés konkrétumaira rátérve, az első félidőben, a vezetés megszerzése után kimondottan nem tetszett a játékunk, az öltözőben félidőben Wenger visszarendezte a sorokat, a második etapban egyenrangú ellenfeleké váltunk. Aztán az a játékos akitől leginkább tartott menedzser, játékos és szurkoló, szó szerint kivégezte a meccset, nem először a történelem során. Didier Drogba az egyik legkiválóbb csatár, ellene csak a legkiválóbbak tudják felvenni a versenyt, ilyen nem volt a védelemben ezúttal. Fabianski végig bizonytalan volt, többször rosszul mozdult ki, a gólok ugyan nem egyértelműen az ő hibái okán születtek, de mintha mindkettőben benne lenne némileg. A közvetlen védelemben Toure és Gibbs nyújtott jobb teljesítményt, Silvestre meccsdöntő helyezkedési hibája boritékolható volt, de egyszerűen nem volt kit játszatni belül. A középpályán kevés volt a játék, Fabregas bár az átlagot megütötte, tőle ettől sokkal jobbhoz szoktunk, de az Essien Ballack páros levédekezte őt. Abou Diaby annak ellenére(többször is leírtuk), hogy egyik kedvenc játékosunk, ezen a mérkőzésen az Arsenal leggyengébb embere volt, sokszori labdavesztései okán többször lendületből, emberelőnnyel hozhatták a „Kékek” védelmünkre a labdát. Érthetetlen a számunkra, miként tudta végig pályán tölteni a meccset, már a szünetben be kellett volna hozni Arshavint a helyére. A jobb oldalon találjuk a csapat legjobbját Walcott személyében akitől már eleve úgy féltek mint a tűztől, az egykori Arsenal játékos, Ashley Cole-t szinte őrületbe kergette, úgy cselezte ki ahogyan akarta, kár, hogy nem volt partnere a csapatban. A két „ék” közül Adebayornak kevés megmozdulása sikerült, Van Persie is relatíve ritkán találkozott a labdával és ezekből kevés veszélyt tudott Cech kapujánál kialakítani.
WENGER VÉLEMÉNY
Összefoglaló
|
