 Pirosbetűs ünnep, piros mezesekkel...
Fociünnep ott. Nemzeti ünnep itt. Mivel Magyarhonban a labdarúgás külföldön játszott verziója évtizedek óta nem honos, ezért nemzeti fociünnepről már réges-régen nem beszélhetünk. Pedig azt nem pótolhatja semmi. Mi mégis megpróbálkozunk ezzel. Ma ünnepeljük dícső magyar őseinket és ünnepeljük imádott észak-londoni csapatunkat, így jártunk, örülünk, de a hiányérzetünk valahol mélyen megmarad.
Ez a mi Arsenalunk...
Dögunalom után sziporka
Az első etapról nem lehet ódákat zengeni, ünnepről só sem volt.. Tömören ennyit: A második percben egy jobb szélen vezetett támadás eredményeként(sose tudjuk meg ki szerezte a gólt) elért begyömöszkölős találat mellett Nasri szabadrúgáskapufája volt az egyetlen említésre méltó minitörténet. Bezzeg a másodikban! Wenger biztos, hogy nem azt mondta a szünetben: fiúk csak így tovább, hiszen egy másik csapat futott ki a második játékrészre….és micsoda csapat. Három meccsen összesen hat félidőt adtak ezek a többségében zseniális játékosok gól nélküli döntetlenre. Most megmutatták micsoda potenciál van még ebben a teamben. Arshavin fiatalkorom grundjára emlékeztetően csinálta meg a cselt a vonal mellett és zsigerből rúgta fel cimbalomszögből az egykori válogatott portásnak Paul Robinsonnak, akit még majdnem sajnáltam is, mikor eszembe jutott, hogy Tottenham játékos volt. Na ez megadta az alaphangot, mintegy varázsütésre kezdtek el focizni, azt nem mondom, hogy mindenki csúcs volt, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen kétpercenként kerültek helyzetbe és ezeknek a döntő többségét a mi kis-nagy dán fiúnk kihagyta. Néha olyan helyzeteket is elpuskázott Nicky amit a szertáros unokahúgának fogadott fia is simán bevert volna, aki pályafutásának csúcspontján a Huddersfield Athletic második csapatának volt a cserekapusa. Még jó, hogy Arshavin "továris" mellett a többiek is ott voltak és szórakoztattak minket, valamint azokat a bérleteseket akik kijárnak, mert azért elég sok üres szék volt ezúttal is a szentélyben. Ezek a székek elfogynak, ha úgy játsszunk mint a második félidőben, hiszen visszatér a játék és hit abban, hogy nincs még vége idényünknek. Jönnek(jönnek?) vissza sztárjaink, például Adebayor, aki olykor szintén tudja alakítani a Bendtner előadásában már jól ismert „Láthatalan embert”, máskor viszont ellenálhatatlan, lehetetlen szitukban talál gólt, ilyenkor a védők csak néznek, ámulnak mint jóllakott turista a Tower Bridgen. Jön még kis kedvencünk a már öt éve arsenalos, de még mindig tinisztárnak számító Cesc, akiről öt, no jó hatpercenként repít valamelyik médiaszegmens egy-egy hírt: Fabregas megy a Realba…, Fabregas megy a Barcaba…, Fabregas megy a Milanba.. Fabregas erre megjelenik a tv-ben, az interneten, a rádióban, kimegy az Upper street és Richmond Grove sarkára a piacra és beleordítja a levegőbe: Maradok, mert maradni akarok, mert jó itt és az Arsenallal akarok nyerni már megint valamit. Jönnek, és velük erősebb lesz a csapat.. Jönniük is kell mert jön a Cselszkij(kár, hogy kidobták a portugál edzőjüket, nekem a szívemhez nőtt), jön a Man Utd(kiket a héten a Pool alázott a Traffordon, egy sima négyest vágva), jön a Pool, jön a BL következő köre(lesz-e akkora szerencsénk, hogy nem a Barcát vagy valamelyik angol csapatot kapjuk?), meg jön a FA-kupa következő köre. Nem kis kihívás, szép program. Lesz miért szorítanunk, alig várjuk … | Alig múlt egy hónapos a weboldalunk . Nem mondanám azt, hogy készen lenne. Igen, sok munka lesz még vele, ezt mutatta az elmúlt két Arsenal mérkőzés élő közvetítése is. Amíg a Roma elleni mérkőzéskor kollégáink elhallása említhető a hibák okaként, addig a tegnapi meccsen kínai "testvéreink" tréfáltak meg azzal, hogy jel helyett csak a "sorry" szó kínai megfelelőjével tudtak minket kisegíteni. A mérkőzés közvetítése ugyan nem maradt el, de jócskán csúszott.Remélem növekvő számú látogatóink egyre kevesebb ilyen hibával találkoznak majd nálunk.Rajtunk nem fog múlni. | |
