Azt hiszem, hogy egy nálunk is erősebb csapat is úgy kezdte volna: odavág egyet Messinek és ezt az Inter meg is fogja tenni a következő fordulóban. Nem sportszerű ? Ez a verseny már nem a Fair-Play díjért folyik. Nézzük át az Arsenal sérültek listáját és magunk is rájövünk erre.
Egyébként nem volt valós esély a továbbjutásra. Ennek az Arsenalnak nem volt valós esélye. Mi az, hogy ennek ?
Ennek az Arsenalnak lett volna. Kár ezen meditálni ? Lehet, de valahogy nem tudok ezen túllépni. Az előbb felsorolt csapat talán még nem is állt fel így, hiszen valaki mindig sérült. Az egész évet végig könyörögte szinte mindenki – vásároljon Monsieur Wenger ! Vegyen legalább egy védőt, egy csatárt .. Nem, nem és nem ! Erre egy BL negyeddöntőn fel kell állnunk Silvestre-vel belső védőként és egy szál csatárral Bendtnerrel. Egyszerűen nincs az a stratéga aki a minőségi játékosokat pótolni tudja ezen a szinten taktikával, meg variációkkal. El kéne már dönteni mit akar az Arsenal, trófeákat vagy gyerekfutballt?
Ami konkrétan a tegnapi mérkőzést illeti, összesen három percig volt esélyünk, de igazán ebben sem hitt senki. A Bendtner gól átmeneti eufóriája után gyorsan jött a hidegzuhany, a második félidő pedig egy megalázó játékrész volt, rossz rágondolni arra, mi lett volna ha a Barcelona teljes erőbedobással játszik. Azt hiszem Wenger sem gondolta komolyan, hogy voltak továbbjutási esélyei a csapatnak, de mint szakvezető természetesen ezt nem nyílváníthatta ki.
A héten talán lehiggadva még egy részletesebb elemzéssel is jövünk, hiszen jövő hét szerdáig nem lesz most mérkőzés, amikor a Tottenham otthonába látogat a csapat a Premier League következő fordulójában…
