A múlt heti igencsak véleményes a Hull Citynek befújt büntető után, melyet Sol Campbell szerencsétlekedett össze, itt az újabb fura ítélet. Thomas Vermaelent egy olyan szabálytalanságért állították ki, ami a legelvakultabb West Ham szurkolók által is igencsak vitatható volt. A meccset megnyertük, most már minek ragozzuk ezt – kérdezhetnénk, de ne feledjük Vermaelennek automatikus eltiltás jön, már pedig a tények szerint nem játszhat a következő meccsen, netalántán meccseken és ha azt nézzük, hogy Gallas sérült, Campbell meg a legudvariasabb megközelítés szerint sem tündököl régi fényében, akkor akár bajba is lehetünk. Ne kezdje itt nekem senki Silvestre nevét emlegetni, mert bár a derék francia biztos rendes srác és egykor jó focista volt, de sajnos azóta már fél kettő van…
Ami magát a meccset illeti, ahogyan előfordult már máskor is, az első félórában teljes csapattal bőséggel el lehetett volna dönteni a meccset, ehelyett bár nem lezserségből, de elszórakoztuk a helyzeteket, Vermaelen kiállítása azonban egy kicsit átírta a forgatókönyvet. A labdát tíz emberrel is többet birtokolta az Arsenal mint a kalapácsosok, de gólt csak a 82. percben sikerült szerezni egy jogosnak mondható büntetőből, amikor az egykori ágyús Upson belekapott egy Eboue-Fabregas kényszerítő után Fabregas saját magának szánt felpörgett labdájába. Eddig a pillanatig volt azért elég izgulnivaló, főleg amikor a gladiátor kiállású, az angol válogatott összeállításánál is figyelembe vett egykori Chelsea játékos, Carlton Cole még a kapufánkat is szétforgácsolta egy lövésével.
Visszatérve a könnyű síppal befújt WHU tizenegyesre, nemcsak Vermaelen kiállítása okán emlékezhetünk rá hiszen, hogy ez a meccs három pontja ott vigyorog a mi batyunkban, ahhoz az is kellett, hogy a vendégcsapat játékosa nagyvonalúan kihagyja azt, de hogy most már dicsérjük is olykor Manuel Almuniát, ő védte ki parádés vetődéssel Diamanti ballal megküldött egyáltalán nem gyenge büntetőjét.
Kiemelhető még a fiatal brazil, Denilson, akinek nem csak a gólja, de aktív támadójátéka is kellemes meglepetés volt, valamint Emmanuell Eboue is lendületet adott a csapatnak. Voltak természetesen gyengébben teljesítők is, de egy tíz emberrel megnyert mecccs után nem igazán illik velük és teljesítményükkel foglalkozni.
Ami mellett azonban nem lehet elmenni szó nélkül: A csapaton valamiféle más felfogás látszik, ami régebben nem volt igazán felfedezhető és ez a biztonsági játék, ami azt sugározza, hogy tavaly vagy tavaly előtt, amikor olykor belehalt a csapat a szépségbe, de pontjaink bánták és ez mintha kicsit megváltozott volna. Olykor elő tudjuk venni az időölő kevésbé látványos, de biztonságos és eredményes végjáték című, az Arsenalnal eddig ismeretlen sablont is... Lehet, hogy ez a záloga a bajnoki címnek? A végén majd ezt is megmondjuk…
