Megnyertük.. Kinek a góljával ? – kérdezheti az elvetemült Bendtner fan, akinek semmilyen körülmény nem tudja elvenni a dán fiúval kapcsolatos rajongását… Igaz. Ismét jókor volt jó helyen és győztes gólt szerzett. Pont.
A mérkőzés egészét nézve ritka érdekesen és számunkra felettébb izgalmasra sikeredett a végjáték. Én a magam részéről szívesen lemondanék ezen izgalmakról. Erről intézkedhetett volna Arshavin és Bendtner is akik a második félidőben lelőttek egy-egy verebet a Hull-stadion légterében, teljesen tiszta helyzetben öt-hat méterre a kaputól. Voltak tehát lehetőségek szép számmal, ugyanakkor voltak olyan időszakok amikor a házigazdák ki tudtak jönni a szorításból, bár helyzetig nem igazán jutottak… A második félidőban az Arsenal térfelét valakinek nyugodtan ki lehetett volna bérbe adni, mert a Hull tévedésből sem jött át a félpályán, hiszen emberhátrányban is úgy védték a kapujukat, mint az egri vár hős védői a törököktől, szerencsére a forró ólom taktikai fegyvert Phil Brown legénykéi nem vetették be. Helyette viszont jó nagyot rúgtak minden feléjük közeledő Arsenal játékosba és ezzel majdhogy nem célt is értek.
A legnagyobb tanulság azonban az, hogy az ilyen meccseket mindenáron meg kell nyerni az elején mert a végjáték nem mindig sül el pozitívan és ez akkor is megfontolandó ha tudjuk, hogy kedvenceink imádnak gólt rúgni az utolsó, sőt az utolsó utáni percekben…
Az egyéni teljesítményeket nézve, megállapítható, hogy a védelemre nem nehezedett nagy nyomás, de az most is látszott - Sol Campbell nem a legtökéletesebb megoldás, mert bár egykoron az angol liga legjobb centerhalfja volt, ezek az idők visszavonhatatlanul elmúltak. Sajna Sol az elmúlt években lelassult, darabossá vált és fordulás helyett úgy kanyarodik mint Gyula bácsi, de ő kamionos. Jövőre akkor is szükség lesz egy belső védőre, ha Gallas marad, mert Vermaelen szenzációs, de kell alternatív megoldás belülre és tegye mindenki a szívére a kezét amikor Silvestre nevét látja középhátvédként… No ugye…
A középpályán Nasri és Diaby halványabb volt a vártnál, Arshavin pedig olyan hektikusan teljesít, hogy az egyik pillanatban képes csodát művelni, rá öt percre pedig fejre esni az alapvonalban. Eboue mostanában helyet követel magának a kezdőben és ezt jó játékkal hozza mindenki tudomására, Theo Walcott is lassan visszatalál a saját játékára…
Kezdeném értékelni a csatárokat, de mivel nekünk ebből ne túl nagy számú a felhozatal, ezért hamar végzünk. Bendtner belőtte a győztes gólt..
A kötéltáncos fennmaradt a kötélen, az Arsenal tehát tovább menetel és ott liheg a két riválisa nyakán, miközben abban reménykedünk, hogy ők valahol elhasalnak egy banánhéjon...
