Győzni tudni kell…
Azt szokták mondani – ha egy csapat kevésbé meggyőző játékkal is meg tudja nyerni a meccseket, akkor gondolkodhat nagy célokban… Ebből a közhelynek is nevezhető gondolatból következik, hogy van esélyünk a címre… Aki ezt nem veszi tudomásul, az jobb ha rátekint a Premier League tabellájára és látja, amit látnia kell…
E sorok „számítógépre vetője” is azok közé tartozik, aki nehezen hisz a szemének. Nem gondoltam volna, hogy ezzel a játékos garnitúrával a 22.forduló környékén a vesztett pontok tekintetében csak a Chelsea multimilliárdokat érő, a végletekig felduzzasztott kerettel bíró gárdája áll majd előttünk… Pedig így van és ennek végtelenül örülünk…. A feketeleves azonban most következik, hiszen január 27. és február 10. között rendezik az Aston Villa, Man Utd, Chelsea, Liverpool elleni bajnoki meccseinket(micsoda idióta sorsolás!) 13 nap alatt…
Nem vagyunk ettől azért megijedve, de én magam még most sem tudom elképzelni, hogy valódi csatárok nélkül, hogyan tudjuk felvenni a versenyt a londoni kékekkel, mert én őket érzem a legerősebb vetélytársnak… Meglátjuk…
Ami a bevezetőben leírt kevésbé meggyőző játékot illeti, ennek az oka azért többösszetevős, hiszen a sérültek száma Észak-Londonban szinte állandó, csak a személyek változnak. Az elmúlt héten bár Clichy és Rosicky játékra jelentkezett, kidőlt kb három hétre Nasri, Ramsey és Denilson, az állandó sérültek Van Persie, Bendtner és Walcott még a jó isten tudja meddig nem állnak rendelkezésre. No és ne feledjük Song Billong és Eboue afrikai válogatott kötelezettségét és ebbéli távollétét… Akárhogy nézzük az említett 8(!) játékos összeállva még pár spílerrel, külön is esélyes lenne egy trófeanyerésre, tehát elmondható ismét a „kórház a város szélén” sztereotípia, ami leginkább mértékadó a gárdával kapcsolatban…
The Walcott és sérülései külön fejezetet érdemelnek, az angol sajtó már néha „üveglábú”-nak hívja és ebben akkor is valami, ha tudjuk nem mindig a lábával dől ágynak, legutóbb például deréksérülése nem akart az istennek sem meggyógyulni... Biztosan vannak olyan jó emlékezőtehetséggel megáldott szurkolók, akik emlékeznek arra amikor Theo folyamatosan játszott, én nem tartozom ezek közé, hiszen az elmúlt egy-másfél évben, hol sérült volt, hol visszatérőben volt sérüléséből, de igazi képességeihez mérten már nagyon régen láttuk és ezt bizony megsínyli a csapat, hiszen Walcott gyorsaságától minden hátvéd úgy fél, mint a tűztől és ez igazán hatékonnyá tudná tenni az Arsenal támadásépítéseit…
Szóval még egyszer visszakanyarodva a Reebok-stadion béli fellépésre, a Bolton jó ellenfélnek bizonyult és ez nem „csak” azt jelenti, hogy „jól” összerúgdostak bennünket, hanem valószínűleg új mesterük, Coyle hivatalba helyezése okán egész összeszedetten játszottak… néhol balszerencséjük volt, de az Eurosporton közvetítő szpíkerrel ellentétben szerintünk megérdemelt Arsenal győzelem született és ez nem csak elfogultságunk miatt állapítható meg…
Bolton-Arsenal hosszú összefoglaló
