A tavaly az Emiratesbe látogató Hull City nagypofájú játékosai és menedzserei az idei évre megszelídültek, Wenger és Brown többször fogtak kezet, mint eddig összesen, már-már azt írhatjuk, hogy egy rendkívül sportszerű meccs volt, aztán mégse… Érdekes ellentmondás, mert ezen sorok írója játékos korában utálta a pályán való kakaskodást, de azóta hogy-hogy nem, ilyenkor érdeklődve és élvezettel nézi… .
Ezúttal Nasri volt a kulcsfigura, aki egy aprót rúgott egy sárgában feszítő játékosba, aki időhúzás gyanánt elvitte a labdát… Ettől aztán egymásnak ugrottak a felek, volt lökdösődés, nyakszorítás, amolyan kötöttfogású módon. Kell az ilyen adrenalin, kell a népnek a cirkusz…
Ennél jobban már csak a játék kéne, ezt akárhogy kerestük, de az első etapban nem találtuk – egyszerűen és népiesen fogalmazva egy ruppót nem ért az egész. Ezen még az sem változtatott, hogy Denilson betekert egy időntúli középtávoli szabadrúgást, melyben azért némileg benne volt a vendégek portása is…
A második félidőben varázsütésre, de inkább Wenger szünetbéli fejmosása okán egy másik Arsenal érkezett és ahogyan ezt szokták mondani: csengőt kellett volna tenni a labdába, hogy a Hull játékosai megtalálják. Erre mi történik? Egy kölcsönös mezfogást Benneth bíró(hibásan) befújt büntetőnek, amit Geovanni a Hull brazilja nem tudott Almunia hathatós közreműködése miatt gólra váltani… Az Arsenal fokozta a nyomást és a sérüléséből nem régen visszatért, igen attraktívan játszó Abou Diaby vezérletével szinte kapujához szegezte a vendégeket, ettől a pillanattól tényleg csak a gólkülönbség volt kérdéses…
Mivel a Man Utd simán (0-3)kikapott a Fulhamtól, az Arsenal a vesztett pontok tekintetében megelőzte a nagy riválist, a Chelsea pedig vasárnap játszik…
Most egy hétig nem lesz mérkőzés, nyugodtan hódolhatunk a karácsony ünnepének, teleehetjük magunkat meg ilyenek, hogy aztán vasárnap úgy üljünk le a tv készülékünk elé, hogy virtuálisan belehajszoljuk a csapatunkat a soron következő meccsen a győzelembe… Mivel a nem gyenge Aston Villa lesz az említett gárda, ezért rá is fér a fiúkra a buzdítás…
egyszerűen és népiesen fogalmazva egy ruppót nem ért az egész. Ezen még az sem változtatott, hogy Denilson betekert egy időntúli középtávoli szabadrúgást, melyben azért némileg benne volt a vendégek portása is…
