Eldobtuk a Ligakupát… Elengedtük… Nem kell… Mondják ezt sokan. Én nem tudom, de az kétségtelen, hogy az Arsenal soha nem volt arról híres, hogy kapaszkodjon a legkisebb nimbusszal bíró angol trófeáért… A Wenger éra kezdete óta meg különösen nem jellemző a ligakupa-jószereplés. Bár olykor elő-előfordult, hogy bejutottak a fináléba, de valahogy nem sikerült megnyerni. Wenger 13 éve alatt a csapat szinte összes tagja kapott és elnyert már valamilyen díjat, trófeát csak a ligakupát nem. Bajnokságok, kupagyőzelmek, talán még a Highbury takarítónője is megnyert valamiféle év takarítónője–díjat, de a ligakupa nem megy és ami nem megy nem kell erőltetni. Legalább is így néz ki kívülről…
Az egymás utáni két háromgólos vereség ettől függetlenül még rosszul esik, nehéz lenyelni a sok gombócot, ami lehetett volna több is… Mélyszakmai elemzésekbe nem igazán érdemes belefolyni, hiszen a nagyszámú sérültek okán a jelenlegi kép nem reális. A Ligakupában rendszerint a második csapattal szereplő Arsenal ezúttal sem változtatott, jómagam azonban most teljesen egyetértek Wengerrel, hogy nem küldte fel a sztárokat. Részint azért mert velük is vereséget szenvedhettünk volna, részint mert játéklehetőséget mindenképpen kell adni a nagycsapatban nem szereplő játékosoknak…
Jönnek futószalagon a további mérkőzések, de sok mindenre van idő, de nyavalyogni nincs lehetőség, tehát meg kell nyerni mindenáron a következő mérkőzést a Stoke ellen, ami most inkább pszichikai, mint sportemberi feladat lesz.. Aztán meglátjuk… Mi itt leszünk…
