Az, hogy megérdemelt a tegnapi vereség még akkor is jogos megállapítás, ha elmondható, hogy a meccs egyes periódusaiban az Arsenal uralta a mérkőzést. Ugyanis négy kapott gólt nem lehet a véletlennek vagy a szerencsétlenségek sorozatának elkönyvelni. A Manuel Almunia fejéről bepattant labda esetén sem a balcserencse volt a bajok elsőszámú forrása, hanem az, hogy eleve későn mozdult a bombaerősnek nem nevezhető fejesre. Bellamy és Adebayor góljánál olyan szellősen védekeztek a védők, hogy ez a Premier League szintjén bizony megengedhetetlen. Adebayor fejesénél a legközelebb álló védő is három méterre volt a togóitól…ez az összefoglalókban tisztán kivehető…
Természetesen alakulhatott volna másképp is a mérkőzés, hiszen a labda jóval többet volt a City térfelén, de jól tudjuk ezért pont nem jár. Hivatkozhatnánk immár sokadszor a balszerencsére, mely nem is lenne teljesen indokolatlan, de a szerencse-balszerencse faktor hosszú távú kiegyenlítődése miatt erre szavakat kár vesztegetni…
Négy mérkőzés után két vereség, bizony nem ilyen kezdésről álmodoztak az Ashburton Groove és a Holloway Road környékén. Én magam e sorok írója, kissé súlytalannak érzem ezt a jelenlegi Arsenalt és azt gondolom, hogy a Chelsea, Man Utd duóval nem fogják tudni tartani a lépést, mert ezek a csapatok tele vannak nyerő tipusú játékosokkal. Az Arsenal minden csapatrészéből hiányzik legalább egy ilyen és ez még akkor is igaz, ha Walcott és Arshavin is rendelkezésre áll… Egy tapasztalt kapus, egy belső védő és egy a variációs lehetőségeket lehetővé tevő csatár vásárlása indokolt lett volna. Bár Wenger az egyik legnagyobb formátumú edző a világon, átigazolási politikájához való minden áron való ragaszkodás érthetetlen… Ettől függetlenül biztos fog e csapat szép perceket, pillanatokat szerezni a rajongóinak az egész világon, de hogy trófeákat tud nyerni, abban egyre többen kételkednek és Wengeren kívül egyre kevesebben hisznek…
Nem lehet figyelmen kívül hagyni Adebayor tegnapi előadását, beleértve Fabregas megtaposásától kezdve, szépnek mondható fejesgólján keresztül, Van Persie arcon talpalását(a kis videón), valamint a gól utáni sprintjét a vendégszektorig…
Adebayor egy rendkívűl gólérzékeny támadó, akinek az Arsenalban is voltak remek idényei. A megítélése az utolsó évben egyre romlott, elengedése azt gondolom indokolt volt, bár az meglepőnek mondható, hogy egy vetélytársnak engedték át, hiszen ugyanennyiért a Milan is vitte volna… Az, hogy zöld utat kapott, az úgy látszik Emmanuelt viselte meg a legjobban, mert aki ilyen cselekedetekre ragadtatja el magát annak nagyon fáj a szíve… Pedig új állomáshelyén, ha lehet hinni a brit sajtónak, cirka kétszer annyit keres mint Londonban, hozzávetőlegesen hetente 150.000 fontot, mely a szigetországban benne van az első ötben már ami a focistákat illeti… A gólja utáni örömére tehát azt mondhatjuk, megmagyarázható. Ami viszont érthetelen és felettébb gusztustalan, sőt egy kissé alantas, az Robin Van Persie arcon rúgása, melyet a véletlen rovására írni szemen-szedett hazugság. Megmagyarázhatatlan cselekedet. Az F.A. ha tartja magát a szándékos sportszerűtlenségeket keményen bűntetni kívánó elveihez, akkor Emmanuel Adebayornak idén már nem szabadna a Premier League-ban pályára lépnie…
