A címben lévő ellentmondást nem lehet feloldani, de a miértjét érdemes elolvasni. Két alapvető különbség volt a 2008 és a 2009–ben megrendezett Haladás–Arsenal mérkőzésen. Míg a tavalyin 12 ezer néző jelenlétében az Arsenal egy-két játékossal megerősített ificsapata szerepelt, addig idén a jóindulattal 4000 nézőnek mondható publikum a szinte összes sztárt láthatta az Ágyús seregből…
Ami a mérkőzést illeti, sok újdonságot nem láthattunk. A két csapat mind kondícióban, mind játékban fényévekre van egymástól, körülbelül úgy nézett ki a dolog, mintha Roger Federer velem készülne a tenisz US Open-re. A Haladás játékosai csipkedték ugyan magukat, próbálták gyorsan átjátszani a középpályát, de a gyors gólok hamar megfogták a társaságot.
Ami az Arsenalt illeti, ez amolyan gyors környezetváltás volt a számukra, hiszen csak pár órát töltöttek hazánkban. Szakmailag értékelhetetlen volt a mérkőzés, minden tiszteletem Arsene Wengeré, aki ezen mérkőzésből tud következtetéseket levonni a csapatával szemben. Azt gondolom én erre képtelen vagyok, de valószínűleg ezért nem én vagyok az Arsenal mestere. Arsene Wengerről még egy pár szót ejtve azt el kell mondanom, hogy televízión keresztül is vékonynak tűnik, de így pár méterre tőle riasztó a soványsága, ami lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de némi malíciával azt is mondhatnám, hogy inkább trófeákat nyerjünk végre, mint Wenger hízzon meg, ha már lehet választani….ugye….
A nézőtéren többen Cesc Fabregast hiányolták (mint tudjuk ő a spanyol válogatott Konföderációs-kupa részvétele miatt később kezdte a felkészülést), nem csoda hiszen legtöbben Fabregas-mezben feszítettek a lelátón. A kis spanyol itt volt és ott ült a padon, de csak nézelődött, olykor egy-egy poén után elvigyorodott, de többet nem kapott Magyarország a kis zseniből. Bendtner és Eduardo két-két gólt vágott az első etapban, amit a Horvátországból átránduló Croatian-gooners szurkolótábora Eduardó-Eduardó nevének folyamatos kántálásával köszönt meg. Képviseltette magát még az amerikai ágyús szurkolók egy csoportja, voltak olasz ágyúsok az ArsenalItalia-tól, illetve többen érkeztek Szlovákiából is…
A második félidőben fokozódott a sztárinvázió, hiszen pályára lépett Robin Van Persie, William Gallas, Bacary Sagna, Andrej Arshavin valamint az új igazolás Thomas Vermaelen. Akit viszont hiányoltunk Tomás Rosicky, akivel kapcsolatban nem véletlenül az villant be – csak nem újra megsérült? A második félidőben egy könnyű síppal befújt Arsenal büntetőt Robin van Persie bevert a felső sarokba, bár a másik oldalon a mérkőzésen nem egyszer hibázó Gallas megmozdulásánál is a büntetőpontra mutatott a játékvezető amolyan bónusz ajándékként, de a Haladás brazil légiósa addig variált amig mellé gurította a játékszert.(videó)
Így maradt az öt-nullás végeredmény, melynek ezen a mérkőzésen nem volt túl nagy jelentősége…
Összegzésként elmondható, hogy öröm volt látni a kedvenceinket, főleg magyarföldön …
Arsene Wengerről még egy pár szót ejtve azt el kell mondanom, hogy televízión keresztül is vékonynak tűnik, de így pár méterre tőle riasztó a soványsága, ami lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de némi malíciával azt is mondhatnám, hogy inkább trófeákat nyerjünk végre, mint Wenger hízzon meg, ha már lehet választani….ugye….
